Emberi hulla hever mindenhol. Csupa vér minden. A szemhájam le csukódik a fáradságtól. Alig bírok menni a fájdalomtól. Sántítok, majdnem el is esek, de Niall megfog. Lágyan elmosolyodok. Hegek hevernek arcomon. Éget. Ruhám tiszta kosz és poros. A lábam és a kezem tiszta sár,véres és piszkos. Elfordítom számat az undortól, ahogyan most nézhetek ki. Niall a kocsiba beültet és mellém ül, én pedig az ölébe hajtom fejem, majd szemhéjam le csukódik és elalszok.
Kezek tapadnak testemre. Sötét van. Nem látók semmit. Egy ágyban lehetek, de valószínűleg halucinálhatok. A szemem káprázik. Riadtan felülők és körül nézek. Egyszer csak a könnyeim hullanak a paplanra és már, azt veszem észre már bőgők. Kétségbe vagyok esve. Meggyötört vagyok. Sokkoló számomra a helyzet, ami történt, ebben a 2 napban. Valaki hátamat megfogva bújik oda mellém. Niall az. Kissé megijedek tőle, de szerencsére a lámpát felkapcsolta és nem kaptam annyira sokkot tőle. Közelebb jön hozzám és a hajamat hátra túrja, majd egy apró csókot lehel ajkaimra, amitől kissé megnyugszok, de meg is lepődők egyben. Apró mosoly jelenik meg arcomon.
- Jól vagy?- kérdezi lágy hangon. Hevesen bólogatni kezdek, majd fejem vallába hajtom. Szükségem van most az ölelésére. Hiányzott. Oly nagyon, mint még eddig soha sem. Szorosan karolom át derekát és fúrom fejem nyakába. Beszívtam férfias illatát és csak élveztem a kettőn pillanatát. Szemememet be hunytam, s vissza gondoltam a gyerek korukra, amit együtt töltöttünk. Emlékszem, mikor Niallal fogocskaztunk, akkor véletlen megbotlott a lábába, majd a kinti jéghideg medencébe eset. Annyira nevettünk a kis baki miatt, hogy én is bele estem, mikor ki szerettem volna húzni onnan Niallt, de gondolom ő akart be rángatni. Mondhatni vicces pillanat volt. Egymást frucskoltuk. Szép, boldog emlékek ezek. Niall a hátamat simogatta és szorosan ölelt magához. Remélem most már minden rendben lesz köztünk, mert nem bírnám ki még egyszer. Férfias illatát be szívtam, majd elhunytam a szemeim és el aludtam Niall karjai között.
Reggel Niall reggelivel köszöntött engem, aminek nagyon örültem. Annyira szeretem ilyenkor. Szépen meg reggeliztem, majd átöltöztem. Egy fehér pólót választottam és egy sötét farmer nadrágot. Fel vettem a convers cipőm, majd a táskámért nyúltam. A pulcsimat le akasztottam a fogasról, s Niallal kettesben indultunk meg hozzám. Hívtunk egy taxit, majd a pontos címet bedigtaltuk és már suhantunk is a lakásomra. Anyáék már aggódhatnak értem, hogy hova is tűnhetem ebben a három napban. Niall azt mondtam nekik, hogy minden rendben van, hogy csak itt aludtam nála pár napot, ami félig igaz is volt, de valljuk be nem. Azt mondta ha nem is talált volna meg, kénytelen lett volna elmondani a szüleimnek, hogy eltűntem. De hála istennek meg vagyok és élek, vírulok. Niallnak köszönhetően,és persze,Ashton segítsége miatt is, amit meg kell köszönjek neki. A sebeim már nem annyira látszottak rajtam, csak pár kisebb folt éktelenkedet ki, de pont olyan helyen volt, ahol el tudtam pár ruha darabbal takarni. Mikor megérkeztünk kifizettük a taxist, majd nagy mosollyal az arcokon indultunk fel a tizedik emeletre. Mivel kulcsom nincs-hála az elrabloimnak-csengetnem kellet. Anya nyitott ajtót. De jó, hogy még itt vannak! Nagy öleléssel köszöntöttem anyámat,meg persze puszival is. Niall könnyeden jött utánam, természetesen anyámmal beszélgetve követett a nappaliba, ahol éppen apám kávézót és újságot olvasót. Mikor meglátott nagy mosolyra késztette ajkát, majd fel állt és nagy karjai köze zárt engemet.
- Milyen volt a hétvége? - Jól éreztétek magatokat?-kérdezi szokásosan apa. Leülünk a fotelbe és mesélni kezdek.
- Igen. Nagyon jó volt Niallal. - Összege vesztünk egy kicsit pár napja, de azóta már szent a béke.-mosolyogtam el, majd Niallra, aki viszonozta a gesztusomat.
- Annak örülök. Ki kér egy kis sütit?-kérdezi anya boldog arccal.
- Én!-mondjuk egyszerre Niallal. Elnevetjük magunkat.
- Kis éhen koraszok.-kezd el anyám is nevetni, mire apának is leesik a dolog, és már mindannyian nevetünk ezen az egesz dolgon. Igen, igen, Niallal állandóan valamit ettünk, ami a szemünk elé tárult. Szinte mégse látszik rajtam. Látszik, hogy anyára ütöttem. Niallal a konyhába sétáltunk-vagy inkább rohantunk- és követtük a sütőből az arany galuskát. Ez a kedvencem. Fogtunk kettő tányért, majd egy tornyot csináltunk egymás tálnyérjára és vanília pudingot öntöttünk rá.
- Niall, mondtam hogy nekem nem kell ennyi, ez túl sok. Az előbb reggeliztünk.- röhögök, közben a tányéromat vizslattom.-Még neked a félig van, nekem tele. -Cseréljünk?!-durcizok, de közben röhögök is ezen. Niall engedelmeskedve cserélt is.
- Helyes! Köszönöm!-helyeslően bólintok.
- Csak hogy tud. Ez a tányér úgyis az enyém lett volna.-nyújtsa ki a nyelvet játékosan.
- Vigyázz mit csinálsz!-nevetek és ördögien kacagok rajta.
- Juj...most mi lesz?-nevet.
Én erre csak a szememet forgattam, majd csöndbe elfogyasztottuk a deszertünket. Mennyei. Végre egy kis otthoni koszt. Természetesen dugik ettem magam vele, amitől kissé meg fajult a hasam. Hurrá! Leültünk a tv elé, s a csatornákat kapcsolgattuk. Csupa karácsonyi adás. Az összes film unalmasnak bizonyult, így hát a kedvenc filmünket raktuk be a DVD lejátszóba. Hoztunk üdítőt meg egy kis popcornt,csipszet és már nézhettük is.
***
Egész délután film maratont tartottunk és dugig ettük magunkat minden féle finomsággal. Egy csomó vígjátékot végig néztünk, bele értve, pár másmilyen kategóriájú filmeket is. Niall inkább a kicsit viccesebbeket szereti,még én kicsit romantikusabbakat. Egy kis horrort is néztünk, amit nem is neveznék annak, de azért voltak benne, pár ilyen véres, horroros jelenet is. Anyáék is néha-néha csatlakoztak nehány filmhez, de nem maradtak sokáig. Elmentek vacsorázni. Minket is hívtak, de nem tudtuk eldönteni, hogy menjünk e, vagy sem. De végül elmentünk mi is.
- Köszönöm a meghívást Mr. és Mrs. Palvin!-ültünk le az asztalhoz, ahol Niall kedvesen megköszönte a meghívást.
- Mi köszönjük, hogy eljöttél.-mosolyodik el anyám.
- Na és, hogy vannak a szüleid? Minden rendben van? Elég régen találkoztunk velük, meg persze veled is.-teszi fel a kérdést anyu.
- Természetesen Mrs.Palvin. Elég sokat dolgoznak mostanában, így én is nagyon ritkán tudok beszélni velük. De ha jól tudom, akkor új év kor eljönnek meglátogatni.-mosolyodik el.
- Akkor össze ülhetne a régi banda.-nevetek.
- Jó ötlet.- helyesli Niall is, utána anya és apa is rábólint. Örülök. Akkor ismét újra együtt lehet a család.
Sziasztok! Ismét megnyitom eme blog történetet! Remélem tetszik, ez a rész! Kicsit rövid lett, de azért ez is valami. :) Írjatok véleményt vagy iratkozzatok fel a blogra! Ha mondjuk hibát találhatók benne, azért bocsi, ha tudom akkor javítom őket. Írjatok véleményt, hogy milyen lett a rész! Koszi, puszi!!
